Miért Érdekelne, Hány Évesnek Nézek Ki?

„Asszonyom, van egy pillanata?” – hallottam egy hangot magam mögött, miközben a budapesti repülőtér zsúfolt folyosóján siettem a kapum felé. Fáradt voltam, és csak haza akartam érni a családomhoz, de valami megállított. Egy fiatal nő állt előttem, kezében egy bőrtermékeket tartalmazó dobozzal. „Ez a krém csodákat tesz az öregedés jeleivel” – mondta mosolyogva, mintha csak egy baráti tanácsot adna.

„Köszönöm, de nem érdekel” – válaszoltam gyorsan, próbálva elkerülni a további beszélgetést. De ő nem adta fel. „Tudja, a bőre sokkal fiatalabbnak tűnhetne ezzel a termékkel. Nem szeretné kipróbálni?”

Ekkor valami bennem eltört. „Miért kellene érdekelnie, hány évesnek nézek ki?” – kérdeztem vissza, talán kicsit élesebben, mint szándékoztam. A nő meglepődött, de nem hátrált meg. „Csak segíteni szeretnék” – mondta védekezően.

„Segíteni? Vagy inkább azt sugallni, hogy nem vagyok elég jó így, ahogy vagyok?” – folytattam, és éreztem, hogy a hangom remeg az érzelmektől. Az emberek körülöttünk kezdtek figyelni, de nem törődtem vele. „Miért kellene bárkinek is megfelelnem az önök által felállított szépségideáloknak?”

A nő zavartan nézett rám, majd halkan annyit mondott: „Sajnálom”, és elfordult. Én pedig ott álltam, szívem hevesen vert, és éreztem, hogy valami fontosat mondtam ki.

Ahogy hazafelé tartottam a repülőn, nem tudtam kiverni a fejemből ezt az esetet. Miért éreztem úgy, hogy meg kell védenem magam? Miért van az, hogy a társadalom folyamatosan azt sugallja nekünk, nőknek, hogy nem vagyunk elég jók úgy, ahogy vagyunk?

Amikor hazaértem, megosztottam ezt az élményt egy közösségi média posztban. Nem számítottam rá, hogy ekkora visszhangot vált ki. Az emberek elkezdtek kommentelni, megosztani a saját tapasztalataikat és véleményüket. Néhányan támogattak, mások pedig kritizáltak.

„Miért kellene bárkinek is megfelelnünk ezeknek az irreális elvárásoknak?” – kérdezte egy kommentelő. „Mindenkinek joga van úgy kinézni és úgy élni az életét, ahogy szeretné” – írta egy másik.

De voltak olyanok is, akik azt mondták: „Ha van lehetőségünk jobban kinézni, miért ne tennénk meg?” Ezek a kommentek elgondolkodtattak. Valóban ennyire fontos a külső megjelenés? És ha igen, miért?

Egyik este leültem a férjemmel, Péterrel beszélgetni erről az egészről. „Tudod, hogy mindig is gyönyörűnek láttalak” – mondta kedvesen. „De értem, miért érzed ezt a nyomást. A világunk tele van ilyen üzenetekkel.”

„De miért kellene nekem is beállnom ebbe a sorba?” – kérdeztem tőle kétségbeesetten. „Miért nem lehet elég az, aki vagyok?”

Péter csak megfogta a kezemet és azt mondta: „Az vagy elég. Mindig is az voltál.” Ezek a szavak megnyugtattak egy kicsit, de tudtam, hogy ez egy mélyebb probléma.

A következő hetekben továbbra is foglalkoztatott ez a téma. Elkezdtem olvasni könyveket az önelfogadásról és a társadalmi nyomásról. Beszélgettem barátnőimmel is erről, és rájöttem, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.

Egyikük azt mondta: „Mindig is azt hittem, hogy ha elérem azt az ideális testsúlyt vagy kinézetet, boldog leszek. De soha nem volt elég.” Ez a mondat mélyen megérintett.

Végül úgy döntöttem, hogy írok egy cikket erről az egészről egy női magazinba. A cikk címe: „Miért Érdekelne, Hány Évesnek Nézek Ki?” lett. A cikkben leírtam az élményeimet és azt a felismerést, hogy az igazi szépség belülről fakad.

A cikk megjelenése után rengeteg visszajelzést kaptam. Nők írtak nekem leveleket arról, hogyan segített nekik ez az írás abban, hogy jobban elfogadják magukat.

De vajon tényleg változtat-e ez valamit a világon? És ha igen, hogyan tudjuk elérni, hogy minden nő érezze: elég jó úgy, ahogy van?