Egy félreértett üzenet mindent tönkretett: Amikor Gábor elhagyott

– Ki az a Zsolt? – csattant fel Gábor hangja, miközben a telefonomat szorongatta. A konyhaasztalnál ültem, kezemben egy bögre kihűlt kávéval, és csak néztem rá, ahogy az arca egyre vörösebb lett.

– Milyen Zsolt? – kérdeztem vissza, de már tudtam, hogy baj van. A szívem hevesen vert, mintha előre éreztem volna, hogy most valami végleg megváltozik.

– „Hiányzol, alig várom, hogy újra lássalak!” – olvasta fel hangosan az üzenetet, amit Zsolt küldött nekem. A levegő megfagyott közöttünk. Gábor szemeiben csalódás és düh keveredett. – Ez mi? Magyarázatot kérek!

Az egész olyan gyorsan történt. Egy régi barátom, Zsolt, akivel még az egyetemen voltunk jóban, írt rám teljesen váratlanul. Az üzenet ártatlan volt – legalábbis számomra –, hiszen csak arról beszélgettünk, hogy mennyire hiányoznak a régi idők, amikor még mindannyian együtt lógtunk a Margitszigeten. De Gábor nem így látta.

– Ez csak egy barát – próbáltam magyarázni. – Régen együtt jártunk futni, tudod is jól. Semmi több!

– Akkor miért ír ilyet? – kérdezte Gábor, és a hangja remegett. – Miért nem mondtad el, hogy beszélgettek?

Nem tudtam mit mondani. Az elmúlt hónapokban annyira elhidegültünk egymástól. Gábor sokat dolgozott, én pedig egyedül éreztem magam a lakásban esténként. Néha úgy tűnt, mintha már csak lakótársak lennénk, nem házastársak.

Aztán Gábor felállt az asztaltól, és anélkül, hogy rám nézett volna, kiment a szobából. Hallottam, ahogy becsapja maga mögött az ajtót. Aznap este nem jött haza.

A következő napokban minden megváltozott. Anyósom, Ilona néni hívogatott, hogy mit műveltem a fiával. A testvérem, Eszter próbált nyugtatni, de ő is érezte, hogy ez most más. Gábor nem vette fel a telefont, nem válaszolt az üzeneteimre sem.

A munkahelyemen is mindenki észrevette rajtam a változást. A kolléganőm, Ági odajött hozzám a konyhába:

– Minden rendben otthon? Olyan szomorúnak tűnsz mostanában.

Csak megráztam a fejem. Nem tudtam beszélni róla. Hogy is mondhattam volna el bárkinek is, hogy egy félreértett üzenet miatt omlik össze az egész életem?

Pár nap múlva Gábor visszajött a lakásba – csak annyi időre, hogy összepakolja a ruháit és néhány személyes tárgyát. Nem szólt hozzám egy szót sem. Csak nézett rám azokkal a sötétbarna szemekkel, amikbe valaha szerelmes voltam.

– Gábor, kérlek… – kezdtem volna.

– Nem akarok hallani semmit – vágott közbe ridegen. – Elég volt.

Aztán elment. Az ajtó csöndesen csukódott be mögötte, de nekem úgy tűnt, mintha az egész világom omlott volna össze abban a pillanatban.

Az anyukám próbált segíteni:

– Kicsim, biztos vagy benne, hogy nem történt köztetek semmi? – kérdezte aggódva.

– Anya! Esküszöm neked, soha nem csaltam meg Gábort! Csak beszélgettünk…

De hiába mondtam ezt mindenkinek. A pletykák gyorsan terjedtek a családban és a barátok között is. Egyesek azt suttogták, hogy biztosan több volt köztünk Zsolttal. Mások szerint Gábor túl érzékeny volt mindig is.

A legrosszabb az volt, amikor Eszterrel ültem a parkban egy padon:

– Szerinted visszajön még hozzám? – kérdeztem halkan.

Eszter csak megfogta a kezem.

– Nem tudom… De azt tudom, hogy te soha nem akartál rosszat neki.

Az üresség minden nap velem maradt. A lakásban minden Gáborra emlékeztetett: az illata a párnán, a kedvenc bögréje a polcon, vagy az apró cetlik, amiket régen hagyott nekem reggelente: „Szeretlek!” vagy „Jó munkát!” Most ezek mind fájdalmas emlékek lettek.

Hetek teltek el így. Néha azon kaptam magam, hogy órákig bámulom a plafont éjszakánként és azon gondolkodom: tényleg ennyin múlik minden? Egyetlen félreértett üzeneten?

Egy este aztán Zsolt is rám írt újra:

– Hallottam, mi történt… Sajnálom. Nem akartam bajt okozni.

Nem tudtam rá haragudni. Hiszen nem ő tehetett róla. Talán én sem tehettem róla igazán… vagy mégis?

Azóta is keresem a választ arra: lehet-e újrakezdeni ott, ahol minden összetört? Vissza lehet-e szerezni valaha azt a bizalmat, amit egyszer elvesztettünk?

Ti mit gondoltok? Meg lehet bocsátani egy ilyen félreértést? Vagy tényleg örökre vége annak, ami egyszer elromlott?