Az eső úgy verte a gang korlátját, mintha valaki dühösen dobolna rajta. Már épp visszafordultam volna a konyhába, amikor újra megszólalt a csengő. Kinyitottam az ajtót, és egy csuromvizes, remegő lány állt ott, a kezében egy gyűrött borítékkal. A szeme vörös volt, mintha napok óta nem aludt volna.
„Jó estét… Maga Katalin?” – kérdezte rekedt hangon.
„Igen. Ki maga?” – a hangom keményebb lett, mint szerettem volna.
A lány lenyelte a sírást. „Dóra vagyok. A… a fia menyasszonya.”
Abban a pillanatban mintha kihúzták volna alólam a talajt. Mert az én fiam, Bence… eltűnt. Három hete. És én azt hittem, mindent tudok róla. Azt hittem, egyedül van, hogy csak a munkája és a barátai vannak, hogy nincs semmi titok. De Dóra ott állt előttem, és a tekintetében olyan fájdalom volt, amit csak az érez, aki tényleg szeret valakit.
A következő percekben olyan dolgok kerültek elő, amikre nem voltam felkészülve: egy másik lakcím, amiről sosem hallottam, egy munkahely, ami nem az, amit nekem mondott, és egy név a borítékon, amitől összeszorult a gyomrom. Mert a borítékban nem csak egy fénykép volt Bencéről… hanem egy üzenet is, amit nekem szánt.
És ahogy Dóra remegő kézzel elém tette, rájöttem: lehet, hogy a fiam nem csak eltűnt… hanem menekült. Valami elől. Vagy valaki elől.
Mi történt valójában Bencével? Miért nem mondott el nekem semmit? És ki az, aki ennyire mélyen bele tudott nyúlni az életünkbe, hogy mindent felforgasson?
A teljes történet részleteit a kommenteknél találod — ott írom le, mit találtunk Dórával, és milyen titkok nyíltak ki előttem… 👇👇
