Tegnap este éppen befejeztük a vacsorát, amikor visszatértek. Könnyedén beléptek, udvariasan köszöntöttek minket, és amikor felajánlottam, hogy osszuk meg a vacsorát, udvariasan visszautasították, és visszavonultak a saját terükbe.
„Családi összejövetelt tervezett a Balaton-parti nyaralójában, grillezéssel és játékokkal. Élveztük a kellemes hétvégét. De aztán a feleségem apja…”
„Találkoznod kell vele; alig várja, hogy láthasson, mióta lemaradt az esküvőről” – erősködött a férjem. Nem is sejtettem, hogy a látogatása nemcsak a hétvégi terveinket fogja felborítani.
Egy tragikus fordulat következtében János elvesztette szeretett párját, Emíliát, alig néhány héttel az esküvőjük előtt. Ahogy felfedezte Emília részletes terveit közös jövőjükről, János elhatározta, hogy emléket állít neki azzal, hogy megpróbálja valóra váltani álmait. Az út azonban sokkal nehezebbnek bizonyult, mint azt valaha is gondolta volna.
Nagymama mindig is a családunk szíve volt, a melegség és bölcsesség jelképe. Mindig is büszke voltam a türelmemre és együttérzésemre, de az ő gondozása olyan módokon tett próbára, amiket sosem képzeltem volna. 92 évesen Nagymama egészsége folyamatosan romlik, mióta tavaly szélütést kapott. Már nem az a vibráló nő, akit valaha ismertem, és az érzelmi teher nehezebb, mint amire számítottam. Nem vagyok kész megosztani ennek az útnak minden részletét, de itt van egy kis betekintés a küzdelembe.
Gyerekkoromban a szüleim mindig a karrierjükre koncentráltak, így a legjobb barátom családjának melegében találtam vigaszt. Azt hittem, megtaláltam a második otthonomat, de a valóság más terveket tartogatott.
Anna és Tamás, akik alig várták, hogy újra kapcsolatba lépjenek Tamás családjával, látogatást terveztek Tamás unokatestvéréhez egy közeli városba. Magukkal vittek egy házilag készített rakott ételt, abban a reményben, hogy közösen elfogyasztják és kedves emlékeket teremtenek. Azonban a fogadtatás, amit kaptak, messze elmaradt a várakozásaiktól, így végül nemkívánatosnak és zavartnak érezték magukat.
Eleinte próbáltam a kedvében járni, de rájöttem, hogy ez hiábavaló. Amikor beköltöztünk a saját otthonunkba, a helyzet csak rosszabb lett.
Tizenöt hosszú és látszólag boldog éven át voltunk házasok. Az egyetemen ismerkedtünk meg: János másodéves volt, én pedig éppen csak elkezdtem az első évemet. Először egy Diáknap alkalmából rendezett koncerten láttam őt. János gitározott és egy Eagles dalt énekelt. Azonnal beleszerettem. Az ő érzései is
Anna és Péter régóta álmodoztak egy új cédrus szaunáról a kertjükben. Azt szerették volna, hogy friss fa illata legyen… Volt már egy régi, de az annyira elhasználódott. Nem is sejtették, hogy álmuk rémálommá válik.
„Ne sírj! Soha nem ígértem neked semmit! Nem akarlak téged vagy a gyereket!” kiabálta Márk. Megfordult és elsétált. Hosszú ideig ültem a park padján, azon gondolkodva, mi legyen a következő lépésem.
Nem volt olyan rossz, mint amilyennek tűnt. A legközelebbi város csak egy órányi autóútra volt. Voltak boltok, iskola. Színház nem, de tudod, néha az élet váratlan fordulatokat vesz.
