Mindig is hittem abban, hogy segíteni kell a családnak, de a rokonaim változásra való képtelensége teljesen kimerített. Káoszban élnek, folyamatosan pénzt kérnek, és soha nem mutatnak hálát. A türelmem végleg elfogyott.
Apám folyamatosan lekicsinyli a férjemet, amiért nem biztosít fényűző életmódot. Gyakran viccelődik: „Még mindig egyik fizetéstől a másikig éltek, vagy végre megütöttétek a főnyereményt?” Úgy tűnik, nem veszi észre, hogy alig tudunk megélni. A férjem az egyetlen kenyérkereső, és lányunk, Emma, agyi bénulással él, ami állandó gondoskodást igényel.
