Amikor a férjemet súlyos hörghuruttal diagnosztizálták, tudtuk, hogy a felépülés rögös út lesz. Az orvos utasításai szerint biztosítanunk kellett számára a pihenést és a stresszmentes környezetet, így azt hittük, mindent kézben tartunk. Azonban nagynéném váratlan döntése, hogy az utolsó pillanatban visszalépett a segítségtől, nehéz helyzetbe hozott minket.
Tegnap este éppen befejeztük a vacsorát, amikor visszatértek. Könnyedén beléptek, udvariasan köszöntöttek minket, és amikor felajánlottam, hogy osszuk meg a vacsorát, udvariasan visszautasították, és visszavonultak a saját terükbe.
Tizenöt hosszú és látszólag boldog éven át voltunk házasok. Az egyetemen ismerkedtünk meg: János másodéves volt, én pedig éppen csak elkezdtem az első évemet. Először egy Diáknap alkalmából rendezett koncerten láttam őt. János gitározott és egy Eagles dalt énekelt. Azonnal beleszerettem. Az ő érzései is
Nem volt olyan rossz, mint amilyennek tűnt. A legközelebbi város csak egy órányi autóútra volt. Voltak boltok, iskola. Színház nem, de tudod, néha az élet váratlan fordulatokat vesz.
