Egyetlen döntésem miatt az egész családom elfordult tőlem. Apámat elvittem az idősek otthonába, mert már nem bírtam egyedül gondoskodni róla, de most mindenki engem hibáztat. Vajon tényleg rossz ember vagyok, vagy csak a körülmények áldozata?
Tizenkét évig építettük a férjemmel azt a házat, amelyről azt hittük, ott öregszünk majd meg. Most a lányunk, Dóra, arra kér, adjuk át neki és vőlegényének, hogy ők kezdhessék ott közös életüket. Vajon feláldozhatom-e saját álmaimat a gyermekem boldogságáért?
Négy hónapja nem beszél velem a lányom, mióta az unokám nevére írtam a házamat. A döntésem mögött mély családi sebek és generációs feszültségek húzódnak. Most, 78 évesen, azon gondolkodom, vajon tényleg hibáztam-e, vagy csak a szeretet másképp jelenik meg mindannyiunkban.
