Negyven év után újra találkoztam Gáborral, az első szerelmemmel, akit még a gimnáziumban ismertem meg. Az életem során sokat változtam, de a találkozásunk mindent felkavart bennem: a múlt fájdalmai, a családi titkok és a soha ki nem mondott szavak mind felszínre törtek. Vajon képesek vagyunk megbocsátani magunknak, ha hagytuk elveszni azt, ami igazán fontos volt?
Soha nem gondoltam volna, hogy hatvanévesen újra szerelmes lehetek. A családom és a környezetem értetlenül nézte, ahogy kézen fogva sétálok Lajossal a városban. A történetem arról szól, hogyan találtam rá önmagamra és a boldogságra akkor, amikor már mindenki lemondott rólam – talán én is magamról.
Hatvanévesen, tizenöt évvel a válásom után, végre megtaláltam a békét a magányban. De amikor az exférjem, Vince, súlyosan megbetegedett, és senki máshoz nem fordulhatott, hozzám jött segítségért. A gyerekeink, Dániel és Anna, először vegyes érzésekkel fogadták apjuk visszatérését, de végül mindannyian szembenéztünk a múltunkkal és egymással.
Gyerekkoromban mindig irigyeltem azokat, akiknek nagy családjuk volt, és arról álmodoztam, hogy egyszer nekem is ilyen lesz. Amikor a férjemmel, Gáborral beköltöztünk a nagymamám házába, azt hittük, végre közelebb kerülhetünk az álmainkhoz. De anyám, Éva, egy váratlan ultimátummal állt elő, ami mindent veszélybe sodort.
