Egy anya, aki a fia védelme és elvesztésétől való félelem között őrlődik, tehetetlenül nézi, ahogy fiát manipulálja a felesége. Belső harca egyre erősödik, miközben azon töpreng, vajon megéri-e felfedni az igazságot, ha ezzel örökre kockára teszi kapcsolatukat.
Hetvenöt évesen szembesültem a fájdalmas igazsággal a lányom prioritásait illetően. Két gyermeket neveltem fel, és most a legidősebb fiam, Mihály, negyvenhat éves, míg a lányom, Emese, negyvenhárom.
Sziasztok, mindenkinek. Úgy érzem, meg kell osztanom egy történetet, amely megrázta az életem alapjait. A szívem nehéz, és az elmém a zűrzavar és az árulás viharában forog. Minden este a plafont bámulom, azon tűnődve, hogyan romlott el minden. De mielőtt belevágnék a káoszba, hadd kezdjem az elején. A férjemmel több mint egy évtizede vagyunk együtt, és azt hittem, jobban ismerem őt, mint bárki mást.
Sziasztok, mindenkivel szeretném megosztani ezt a mélyen személyes történetet, amely az életemben bontakozik ki, és állandó zűrzavarban hagy. Úgy érzem, csapdába estem egy rémálomban, amelyből nincs menekvés, és mindennek a súlya elviselhetetlenné válik. Minden éjjel ébren fekszem, a plafont bámulva, azon tűnődve, hogyan romlott el minden. De hadd kezdjem az elején. A férjemmel több mint egy évtizede vagyunk házasok, és azt hittem, jobban ismerem őt, mint bárki más. Egészen addig a napig, amíg egy szomszéd suttogása mindent megváltoztatott.
Amikor a lányom, Anna bejelentette eljegyzését Péterrel, megdöbbentem. Csak néhányszor találkoztam vele, és minden találkozás után nyugtalan voltam. A feltűnő autója, a divatos ruhái és az, ahogyan minden beszélgetést uralt, megkérdőjelezte a szándékait. Röviden találkoztam a családjával egy vacsorán, de a távolságtartó viselkedésük csak fokozta az aggodalmaimat. A férjemmel nemrég költöztünk a külvárosba, remélve, hogy csendesebb életet élhetünk, de Anna viharos románca Péterrel csak felfordulást hozott.
Nem értem, miért vagyok olyan, amilyen. Valami a sorsomban, vagy mi? Nem vagyok rossz ember; soha nem bántottam senkit életemben. És mégis
Amikor hívom, mindig azt mondja, hogy túl elfoglalt, és leteszi. Ez minden alkalommal megtörténik. Megkérdeztem a fiamat, miért kerüli el engem Anna, de ő csak elintézi egy legyintéssel.
