Ötéves vagyok, Anna, és mindig tűzoltó akartam lenni. Súlyos betegséggel küzdök, de a születésnapomon a családom és a város tűzoltói valóra váltották az álmomat. Ez a nap örökre megváltoztatta mindannyiunk életét, és megtanított arra, hogy a remény néha ott lobban fel, ahol a legkevésbé várnánk.
Hatéves vagyok, Bence, és sosem gondoltam volna, hogy egyetlen döntésem ekkora hullámokat vethet. Amikor megtudtam, hogy a legjobb barátom, Marci nem tud eljönni az osztály kirándulásra, mert a családja nem engedheti meg magának, úgy döntöttem, a születésnapi pénzemet neki adom. Ez az apró gesztus végül egész iskolánkat és a városunkat is összefogásra késztette.
Gyermekkorom legsötétebb pillanataiban is hittem abban, hogy egyszer újra nevethetek. Hét évesen súlyos betegséggel küzdöttem, de a családom szeretete és egy dal segített átlendülni a legnehezebb napokon. Egy családi összejövetelen végül kiénekeltem magamból mindent, amit addig elfojtottam, és ezzel nemcsak magamnak, hanem mindenkinek reményt adtam.
Az első napom az új iskolában nem úgy indult, ahogy elképzeltem. Egy síró lány mellett találtam magam a játszótéren, és bár magam is elveszettnek éreztem magam, valami arra késztetett, hogy megszólítsam. Ez a pillanat nemcsak kettőnk életét változtatta meg, hanem az egész iskolát is.
Hatévesen, súlyos betegen, egyetlen vágyam volt: könyveket gyűjteni a kórházban fekvő gyerekeknek. A családommal és barátaimmal együtt küzdöttünk, hogy elérjük a tizenötezer könyvet, miközben az időm egyre fogyott. Ma már a nevemmel fémjelzett alapítvány viszi tovább az álmomat, és minden könyv egy újabb reményt jelent a beteg gyerekeknek.
