Egy megalázó pillanat után bosszút forralok egy fiatal pénztáros ellen, de a sors különös fordulatot tartogat számomra. Az események során rájövök, mennyire értelmetlen a harag, és hogy az empátia sokkal többet ér. Végül magam is meglepődöm, mennyit tanulhatunk egymástól, ha nyitott szívvel közelítünk.
Egyedül ülök a sötét nappaliban, miközben a gyerekeim hangja már csak a múlt emlékeiben él. Az elhanyagoltság érzése, a családi kötelékek lazulása és a kétségbeesett döntés, hogy ultimátumot adjak nekik, mindennapjaim részévé vált. Vajon helyes-e, ha a szeretet helyett a félelemre építem a jövőmet?
Egy csendes, őszi reggelen döbbentem rá, hogy a házunk falai között már csak a múlt visszhangzik. A gyerekeink kirepültek, mi pedig férjemmel, Bélával, elveszettnek éreztük magunkat a hirtelen ránk szakadt csendben. Ez a történet arról szól, hogyan tanultuk meg újra megtölteni az életünket örömmel, és hogyan találtunk vissza egymáshoz – és önmagunkhoz – az üres fészekben.
