Soha nem felejtem el azt a napot, amikor megszültem a kislányunkat, és a férjem, Gábor, gúnyolódott rajtam ahelyett, hogy támogatott volna. Ez a pillanat összetört, de ugyanakkor felébresztett bennem egy addig ismeretlen erőt. Ez az én történetem a fájdalomról, bátorságról és minden nő méltóságáért vívott küzdelemről.
Egy családi vacsora közepén, a lányom kiabálása közben döntöttem el, hogy elhagyom a férjemet és az egész addigi életemet. Évtizedekig éltem mások elvárásai szerint, miközben saját vágyaimat és boldogságomat háttérbe szorítottam. Most először érzem, hogy jogom van újrakezdeni, de vajon mennyire vagyok önző, ha végre magamért élek?
Egy viharos családi vacsora közepén szembesülök azzal, mennyire elveszítettem önmagam a mindennapok elvárásai között. A történetem a saját önértékelésemért vívott küzdelmemről szól, amelyben anyám, nővérem és a társadalom hangjai mind-mind más irányba húznak. Vajon képes vagyok megtalálni a saját hangomat, vagy örökre csak egy arc maradok a tömegben?
