Egyedülálló apaként arra törekszem, hogy kamasz fiamnak megadjam a lehetőségeket, amiket megérdemel. Eközben 79 éves édesanyám ragaszkodik ahhoz, hogy egyedül éljen öregedő otthonában egy eldugott magyar faluban. A település olyan kicsi, hogy szinte megállt az idő.
„Ott volt az ultrahangon, és együtt választottunk nevet. De amikor megszületett, eltűnt” – emlékszik vissza Anna. „Most, tíz év után, része akar lenni az életének. Miért most?”
Anna és Péter, mindketten 24 évesek és friss mérnöki diplomások, úgy döntöttek, hogy összeházasodnak, miután megtudták, hogy gyermeket várnak. Mivel nem számíthattak tehetős családtagok anyagi támogatására, saját erőből kellett felépíteniük életüket. Anna korán visszatért dolgozni, és a rájuk nehezedő nyomás miatt a tápszeres etetést választotta. Ez az ő útjuk a váratlan kihívásokon és megoldatlan dilemmákon keresztül.
Évekig tartó próbálkozás után végre megszületett a lányunk. Azt hittük, hogy a családunk teljes, de a megoldatlan családi feszültségek hamarosan azzal fenyegettek, hogy szétszakítanak minket.
Amikor Anna fia, Bence bejelentette, hogy a ballagási beszédet nem ő, hanem a nagynénje fogja tartani, Anna mélyen elárulva érezte magát. Válaszul úgy döntött, hogy megvonja a pénzügyi támogatását Bence főiskolai tanulmányaitól, és egy online fórumhoz fordult tanácsért a döntésével kapcsolatban.
Ragaszkodik hozzá, hogy az ex-férje mindkét gyermeket egyenlően támogassa. Nem zavarja, hogy én a saját gyermekemért dolgozom? Nem támaszkodom mindenben a férjemre!
– Micsoda tökéletes apa! – Figyelj! Egy bőrönd volt a folyosón. Anna meglepődött, azt hitte, talán a férje üzleti útra készül. Felvette a babát, lefektette, majd
– „Csak 30 000 forint, tényleg olyan sokat kérek? Mindig azt mondtad, hogy segítesz nekem, de most már térden állva kell könyörögnöm egy kis támogatásért.”
