Egy éjszaka közepén, miközben Marcell, a kisfiam, ismét régi magyar nótákat dúdolt álmában, ráébredtem: a gyermekem valami különleges titkot hordoz. A családunkban egyre több feszültséget okozott, hogy Marcell viselkedése inkább emlékeztetett a dédapjára, mint egy mai kisgyerekre. Vajon örökölhetjük-e elődeink lelkét, és mit kezdhet egy anya azzal, ha a fia nem illik bele a mai világba?
Egy budapesti nőként, aki csak egy szokványos utazásra indult Debrecenből Budapestre, sosem gondoltam volna, hogy egy újszülöttel a karomban szállok majd le a vonatról. A történetem egy váratlan találkozásról, családi titkokról és arról szól, hogyan változtatta meg egyetlen döntés az egész életemet. Vajon helyesen cselekedtem?
Gyerekkorom óta azt hallgattam, hogy a család az első, és egy nőnek mindent el kell viselnie. De amikor anyósom, férjem és a saját anyám is elvárta, hogy mindent én csináljak, egyszer csak eltört bennem valami. Ez az én történetem arról, hogyan tanultam meg kiállni magamért, és hogy mennyibe került ez nekem – és nekünk.
Egy forró nyári napon, amikor a Börzsöny lábánál kitört az erdőtűz, minden megváltozott. Nyolcévesen szembesültem azzal, hogy a világ nem mindig igazságos, de egy apró gesztussal mégis reményt adhattam azoknak, akik a legnagyobb veszélyben voltak. Ez az én történetem arról, hogyan találtam meg a bátorságot és a szeretetet a legnagyobb félelem közepette.
Egy év alatt két unokámat veszítettem el, miközben rám bízták őket. Lányom, Eszter, gyásza és haragja közé szorulva próbálja feldolgozni a történteket, miközben én a bíróság előtt állok. Vajon lehet-e megbocsátani, ha a családot ilyen mély tragédia sújtja?
Egyetlen mondattal omlott össze az életem: „Én apával maradok!” A lányom, Dorka, a férjem oldalára állt, amikor a házasságunk végleg széthullott. Az én történetem a magyar valóságról, családi árulásról, újrakezdésről és arról, hogy a megbocsátás néha nehezebb, mint a harc.
Egy feszült családi vacsora közepén szembesültem azzal, hogy a férjem mennyire távol áll a lányunktól. A történetem arról szól, hogyan próbáltam megmenteni a családunkat, miközben egyre mélyebb lett a szakadék köztünk. Vajon lehet még hidat építeni, ha már minden szó csak falat emel?
Hatévesen, súlyos betegen, egyetlen vágyam volt: könyveket gyűjteni a kórházban fekvő gyerekeknek. A családommal és barátaimmal együtt küzdöttünk, hogy elérjük a tizenötezer könyvet, miközben az időm egyre fogyott. Ma már a nevemmel fémjelzett alapítvány viszi tovább az álmomat, és minden könyv egy újabb reményt jelent a beteg gyerekeknek.
Egy forró nyári napon a Margitszigeten futottam az első 5 kilométeres versenyemen, amikor egy katona, Gábor, a cél előtt megállt, hogy segítsen nekem. Az ő bátorítása és támogatása nemcsak a versenyt, hanem az egész életemet megváltoztatta. Ez a történet arról szól, hogyan találkozik két idegen sorsa egy pillanatra, és hogyan segíthetünk egymásnak, amikor a legnagyobb szükség van rá.
Egy fáradt anya vagyok, aki végső elkeseredésében az anyósától kér segítséget, de ő cserben hagyja az unokáit. A férjem, Gábor, mindent megtesz az édesanyjáért, miközben a mi családunk háttérbe szorul. A történet a családi lojalitás, önfeláldozás és a ki nem mondott sérelmek drámáját mutatja be.
Gyerekkoromtól kezdve azt hittem, hogy a szeretet egyenlő az alkalmazkodással. Felnőttként, amikor férjhez mentem Gáborhoz, csak lassan jöttem rá, hogy a rend és a megfelelés mögött elveszítem önmagam. Ez az én történetem arról, hogyan tanultam meg újra kérdezni: mi az, ami igazán boldoggá tesz?
Egyedülálló anyaként mesélem el, hogyan döntöttem úgy, hogy minden megtakarításomat feláldozom, hogy második gyermekem megszülethessen. A történet a magyar egészségügy útvesztőin, családi konfliktusokon és önmagammal vívott harcokon keresztül mutatja be, mennyit jelenthet egy nőnek az anyaság. Vajon megérte mindent kockára tenni az álmomért?
