Egy bőröndnyi múlt – Amikor a szabadság ára a magány
Egyetlen bőrönddel, remegő kézzel álltam a vasútállomáson, miközben a lányom csendben szorította a kezem. Aznap végleg elhagytam a férjemet, miután évekig tűrtem az alkoholizmust, megaláztatást és a falu összes pletykáját. Most először érzem magam szabadnak, de vajon tényleg lehet újrakezdeni negyven felett, amikor mindenki hátat fordít?