Egy forró nyári délutánon, amikor a világ mintha megállt volna egy pillanatra, szembesültem a múltam legsötétebb árnyékával egy elhagyatott pesti utcán. Lányom, Lili, egy piros ruhában, ragaszkodott hozzá, hogy megálljunk egy szomorú szemű német juhászkutya mellett, akit valaki egy villanyoszlophoz kötött, egy kegyetlen feliratú kartonnal a nyakában. Abban a pillanatban, amikor a kutya rám nézett, minden, amit elveszettnek hittem, visszatért – és a szívem darabokra tört.