Az életem egyetlen pillanat alatt fordult fel: amikor a lányom rám nézett, és azt mondta, hogy szégyelli, ahogy élek. Egyedülálló anyaként, családi titkokkal és elfojtott vágyakkal küzdöttem, miközben próbáltam megőrizni a méltóságomat. Vajon lehet-e újrakezdeni, ha a múlt árnyai minden döntésedet kísértik?
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amit biztosnak hittem. Anyám és én sosem értettük meg egymást igazán, de azon a nyáron végleg el kellett döntenem: a saját utamat választom, vagy örökre az ő elvárásai szerint élek. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg nemet mondani, és hogy vajon tényleg nincs-e mit megbánni.
A történetem egy kirobbanó veszekedéssel kezdődik, amikor a lányom, Dóri, a szemembe vágja: „Nem vagyok a lányod, anya!” Ez a mondat mindent megváltoztatott. Az életemet végigkísérő családi titkok, elfojtott fájdalmak és a generációkon átívelő elvárások végül felszínre törtek, és szembe kellett néznem mindazzal, amitől egész életemben menekültem.
Egész életemben csak a családomnak éltem, míg egy nap, 48 évesen, rádöbbentem, mennyi mindenről maradtam le. A történetem arról szól, hogyan próbáltam megtalálni önmagam egy vidéki magyar kisváros szűk keretei között, miközben a kötelesség és az önfeláldozás fojtogató árnyéka alatt éltem. Vajon lehet-e újrakezdeni, ha már mindenki mást szolgáltunk, csak magunkat nem?
