Egy reggel mindent hátrahagytam: a férjemet, a gyerekeimet, a megszokott életemet. Brigi vagyok, és a saját boldogságom keresése miatt menekültem el, de a döntésem lavinát indított el a családomban. A történetem arról szól, hogyan találtam rá önmagamra, miközben szembenéztem a bűntudattal, a családom haragjával és a magyar valóság mindennapi nehézségeivel.
Egyetlen mondat a fiamtól romba döntötte mindazt, amit évtizedekig építettem. A családunkat, a hitemet, az anyaságom értelmét. Most, amikor minden darabokra hullik, csak azt kérdezem: hol rontottam el?
Egy reggel, amikor a párom ismét rám hagyta az összes házimunkát és a gyereknevelést, kitörtem: „Nem vagyok a cseléded!” Ez a pillanat volt az, amikor rájöttem, mennyire egyedül vagyok a saját családomban, és mennyire természetesnek veszik az áldozataimat. A történetem arról szól, hogyan tanultam meg kiállni magamért, és hogyan változtattam meg az életemet – még ha ez fájdalmas döntésekkel is járt.
Egy családi vacsora közepén, amikor végre magamhoz vettem három pogácsát, a férjem, Gábor dühösen elvette kettőt, és azt mondta: fogynom kell. Nyolc év házasság, három gyerek és rengeteg lemondás után először éreztem magam igazán megalázottnak. Ez a történet arról szól, hogyan szakadt rám mindaz, amit évekig elnyomtam magamban – és hogy vajon van-e kiút ebből a helyzetből.
Egy anya szemszögéből mesélem el, hogyan próbálom megóvni a fiamat egy szerintem mérgező házasságtól, miközben attól rettegek, hogy minden szavam végleg eltávolít tőle. A történetben családi konfliktusok, titkok és fájdalmas döntések bontakoznak ki egy budapesti panelház mindennapjaiban. A végén felteszem magamnak a kérdést: vajon van-e jogom beleszólni a fiam életébe, vagy csak el kell engednem őt?
