A történetem egy vasárnapi ebéddel kezdődik, ahol a sógornőm, Ágnes újra célozgatni kezdett, hogy nekünk, a férjemmel, Gáborral kellene minden hétvégén programot szerveznünk az ő gyerekeinek. Ahogy a családi feszültség egyre nőtt, rájöttem, hogy nem csak a pénzről vagy az időről van szó, hanem arról is, hogy kié a felelősség a gyerekek boldogságáért. A saját várandósságom mindent megváltoztatott – és végül szembesítenem kellett mindenkit azzal, hogy a szeretet nem egyenlő az anyagi támogatással.