Én, Tímea, egyetlen pillanat alatt megbántam, hogy bemutattam az új páromat, Gábort a családomnak a karácsonyi vacsorán. A családi elvárások, a múltam felemlegetése és az anyám kontrollmániája mindent tönkretett. Vajon lehet-e boldog párkapcsolatot építeni, ha a családod mindent megtesz, hogy szétzilálja?
Egy reggel anyósom hívása ébresztett, és ekkor döbbentem rá, hogy a házasságom már csak teher. Misi, akit egykor szerettem, mára csak egy felnőtt gyerek lett, akinek mindent én csinálok, miközben az anyja is folyamatosan beleszól az életünkbe. Végül összepakoltam, elhagytam őt, és most azon gondolkodom: vajon tényleg csak ennyi jár nekünk, magyar nőknek?
Harminckét éves vagyok, háromgyermekes anya, de még mindig úgy érzem, mintha anyám árnyékában élnék. Minden nap elvárja, hogy nála takarítsak, miközben a saját családom is alig bírja a mindennapokat. Vajon meddig lehet megfelelni mindenkinek anélkül, hogy elveszíteném önmagam?
Egy szombat reggel, amikor anyám ismét kulcs nélkül lépett be hozzánk, rájöttem, hogy a házasságom és a lelki békém forog kockán. A történetem arról szól, hogyan próbáltam megvédeni a saját életemet és a feleségemet, Leát az anyám túlzott közelségétől, miközben nem akartam megbántani őt sem. Vajon lehet-e úgy szeretni a családot, hogy közben önmagunkat is tiszteletben tartjuk?
