Egy viharos éjszakán, amikor anyám kitette a szűrünket, eldöntöttem: soha nem hagyom magára a fiamat. A történetem a családi konfliktusokról, az apaság felelősségéről és arról szól, hogy mit jelent igazán szeretni valakit. Vajon képes vagyok újra felépíteni az életemet, miközben mindenki hátat fordít nekünk?
Egy régi osztálytársammal, Zsófival találkoztam, aki babakocsit tolt és gondolataiba merült. Beszélgetésünk során kiderült, hogy férje, András, nem tudja elfogadni az apaságot, ami családjukat tragikus helyzetbe sodorta. Zsófi szeretete András iránt változatlan, de a férfi érzései sötét fordulatot vettek.
Amikor egy tragikus baleset elragadja a fiatal Anna életét, fia, Máté, elidegenedett apja, Péter gondjaira marad. Miután Máté életének első négy évében távol volt, Péter kénytelen szembenézni hanyagságának következményeivel. Miközben küzd, hogy kapcsolatot teremtsen fiával, Péter rájön, hogy vannak sebek, amelyek túl mélyek ahhoz, hogy begyógyuljanak, és vannak esélyek, amelyek egyszer elmulasztva örökre elvesznek.
Két felnőtt gyermek, Ádám és Emese édesapjaként mindig is azt képzeltem, hogy a családi kötelékek örökké szilárdak maradnak. Egy olyan jövőről álmodtam, ahol a fiam a bizalmasom és támaszom lesz az időskoromban. Annak ellenére, hogy mindent megtettem ezeknek a kapcsolatoknak az ápolásáért, az élet más terveket szőtt. Ez a történet a családi kapcsolatok bonyolult dinamikájába, a számunkra kedves elvárásokba és a néha szembesülni kényszerült nehéz valóságokba enged betekintést.
