Egy budapesti panelházban élem át azt az estét, amikor már csak egy szelet kenyér maradt a családnak. A szégyen, a tehetetlenség és a szeretet fojtogató érzései között próbálom megóvni gyerekeimet az éhségtől és a valóságtól. Ez a történet arról szól, hogyan lehet csendben sírni, miközben anya maradok – akkor is, ha már nincs mit adni.
Egy budapesti panelban élek a férjemmel és az anyósommal, aki mindenbe beleszól, és saját szabályai szerint akarja irányítani az életünket. A mindennapi konfliktusok, a családi feszültségek és a saját határaim keresése közben próbálom megtalálni önmagam. Vajon képes vagyok kiállni magamért, vagy örökre mások elvárásai szerint kell élnem?
Gyerekkorom óta szegénységben éltem anyámmal és nagymamámmal egy budapesti panelházban. Apám sosem volt része az életemnek, csak egyszer hallottam róla anyámtól, hogy máshol van családja. Felnőttként most szembenézek azzal, mit jelent apátlanul, nélkülözésben felnőni, és vajon képes vagyok-e kitörni ebből az ördögi körből.
