Egy hosszú nap után hazafelé tartva, egy orvos szembesül a múltbeli döntéseinek következményeivel. Miközben a piros lámpák megállítják, emlékei visszaviszik egy olyan pillanathoz, amikor anyagi érdekek előtérbe kerültek az emberséggel szemben. Az éjszaka végére rájön, hogy a legnagyobb veszteség az, amit a lelkiismerete szenvedett el.
Egy este, amikor hazafelé tartottam a munkából, észrevettem, hogy a szomszédom a verandáján ül, könnyek folynak az arcán. Egy középkorú férfi, aki üres tekintettel bámult a távolba, képtelen volt elrejteni bánatát. Nyilvánvaló volt, hogy történt valami. Odamentem hozzá, és megkérdeztem, tehetek-e valamit, hogy segítsek. Azt válaszolta: „Senki sem segíthet már rajtam, túl késő…”
Az impulzív döntések nem csak a nőkre jellemzőek; a férfiak is elkövetik őket. Ebben a történetben elmesélem azt a választást, amit meghoztam, és ami visszafordíthatatlan következményekhez vezetett. Elhagytam a családom egy másik nőért, csak hogy rájöjjek, ez súlyos hiba volt. Most már csak a megbánás maradt, és nincs mód arra, hogy helyrehozzam, amit tönkretettem. A barátaim nem értenék meg, és egyedül kell megbirkóznom ezzel a teherrel.
Az ő pénze, az ő nyugdíja – miért kellene tudnom, mennyit kap? Egy nap a munkahelyén a barátai felhozták a szülők segítésének témáját. Sokan közülük még élő szülőkkel rendelkeztek. A kollégái szerint legtöbben segítenek a szüleiknek, fizetik a számláikat vagy megveszik a gyógyszereiket. De Anna egyáltalán nem segít az apjának. Nem kell
