A nevem Mária, 39 éves vagyok, és férjemmel, Ivánnal, valamint két gyermekünkkel élünk egy családi házban Kecskemét mellett. Az életünk fenekestül felfordult, amikor váratlanul beköltöztek hozzánk az apósomék, és úgy tűnt, eszük ágában sincs elmenni. Ebben a történetben elmesélem, hogyan mérgezi meg a mindennapokat a kimondatlan feszültség, a családi áldozathozatal határai, és hogy meddig lehet elmenni a béke kedvéért.
A nevem Júlia, 38 éves vagyok, budapesti, és amióta hozzámentem Márkhoz, az ő családja lett a második otthonom. De az anyóspám, Ilona állandó beavatkozása és követelőzése lassan felőrli a türelmemet és a házasságomat is. Ez az én történetem arról, hogyan próbáltam megmenteni mindazt, amit szeretek, miközben az anyósom szeszélyei mindent veszélybe sodortak.
Egy viharos veszekedés közepén találom magam a férjemmel, Gáborral, amikor kiderül: anyósa, Ilona, minden előzetes egyeztetés nélkül beköltözik hozzánk. Az én édesanyám, Margit, mindig is segített a kisbabánkkal, de most hirtelen két női akarat csap össze a lakásunkban. A történet a családi határok, a bizalom és az önazonosság kereséséről szól egy magyar család mindennapjaiban.
