Tizenkét éves voltam, amikor apám elhagyott minket, magamra hagyva anyámmal, hogy boldoguljunk. Édesanyám, egy kitartó nő, soha nem ment újra férjhez, és fáradhatatlanul dolgozott, hogy gondoskodjon rólunk. Kevés emlékem van apámról, csak a gyakori veszekedések rémlenek fel, amelyek betöltötték otthonunkat. Évekkel később újra felbukkant, és jogaira hivatkozva követelte, hogy része legyen az életemnek.