Az ablakon keresztül néztem, ahogy apám és a húgom nevetve díszítik a nappalit, miközben a férjem suttogva figyelmeztetett: menekülnünk kell. Terhesen, remegő kézzel hívtam a rendőrséget, miközben próbáltam elhinni, hogy csak túlreagálom a dolgokat. De amikor a rendőrök megérkeztek, minden, amit addig biztosnak hittem, darabokra hullott.
Egy születésnapra vártam meghívást, de helyette a fiam üzenete érkezett: azt kérte, ne menjek el az unokám ünnepére. Azóta minden szavam és tettem visszhangzik bennem, keresem a hibáimat és a családom elveszett közelségét. Most, magányosan, azon tűnődöm, mit jelent családnak lenni, ha a szeretet már nem elég.
Egy családi ünnepségen omlott össze minden, amikor a húgom, Dóra, a városból hazatért, és pénzt követelt a szülői ház eladásából. Azóta nem beszélünk, és a családunkban mély sebek maradtak. Vajon lehet-e még valaha újra egymás szemébe nézni?
