Egy évvel ezelőtt a nővérem elkezdett járni egy férfival, aki túl jónak tűnt, hogy igaz legyen. Ahogy közelebb kerültek egymáshoz, a családi időnk egyre csökkent, annak ellenére, hogy mindannyian egy fedél alatt éltünk. Ez a történet arról szól, hogyan derült ki, hogy a nővérem „tökéletes” vőlegénye nem az, aminek látszik, és milyen érzelmi következményekkel járt mindez.
Harminc év házasság után, egy csendes családi összejövetelt terveztünk a férjemmel, Péterrel, hogy megosszuk ezt a mérföldkövet gyermekeinkkel, Annával és Dáviddal. Azonban a várakozásainkat csend és hiány fogadta, ami fájdalmas felismeréshez vezetett a gyermekeink életében betöltött helyünkről. Ez a történet az elhanyagolt kapcsolatok fájdalmáról és a családi kötelékek újraépítésének reményéről szól.
A sikeres karrierem és kényelmes életem ellenére a magánéletem üres volt. Úgy döntöttem, hogy egy különleges randevú kísérletbe kezdek, hogy megtaláljam azt, aki önmagamért szeret, nem pedig a pénzemért. Azonban a dolgok nem úgy alakultak, ahogy terveztem.
Laura élete egy pillanat alatt darabokra hullott, amikor férje, Gábor bejelentette, hogy elhagyja egy másik nőért. Ahelyett, hogy sírt vagy könyörgött volna, Laura csendben összepakolt, és elindult egy önismereti úton, amely nem a várt fényes jövőbe vezetett. Az út során szembesült a múlt árnyaival és a jövő bizonytalanságával.
Annát nem engedték be az érettségi báljára, mert a ruhája nem felelt meg az iskolai ruhakódexnek, ami miatt összetört a szíve az iskola parkolójában. Az iskola a ruhakódex megsértésére hivatkozott, de Anna és barátai igazságtalannak érezték a döntést. Alternatív tervek híján Anna egyedül töltötte az estét, elgondolkodva a helyzet igazságtalanságán.
Mindig azt hittem, hogy anyám örömmel töltene több időt az unokájával. De amikor végre megkértem, hogy vigyázzon rá, a váratlan válasza mindent megkérdőjelezett bennem.
Két felnőtt gyermek, Ádám és Emese édesapjaként mindig is azt képzeltem, hogy a családi kötelékek örökké szilárdak maradnak. Egy olyan jövőről álmodtam, ahol a fiam a bizalmasom és támaszom lesz az időskoromban. Annak ellenére, hogy mindent megtettem ezeknek a kapcsolatoknak az ápolásáért, az élet más terveket szőtt. Ez a történet a családi kapcsolatok bonyolult dinamikájába, a számunkra kedves elvárásokba és a néha szembesülni kényszerült nehéz valóságokba enged betekintést.
Nem értem, miért vagyok olyan, amilyen. Valami a sorsomban, vagy mi? Nem vagyok rossz ember; soha nem bántottam senkit életemben. És mégis
