Egyedül neveltem fel a fiamat, miután a férjem elhagyott minket adósságokkal és gondokkal. Most, tizenöt év után, a volt férjem újra felbukkant, és a fiam hirtelen ellene fordult, mintha minden addigi közös küzdelmünk semmit sem számítana. Most már nem beszélek vele, de ő próbál közeledni – vajon képes vagyok valaha megbocsátani neki?
Mélyen hálás vagyok a fiamnak, aki ezekben a nehéz időkben a mentőövemmé vált. Miután az apja elhagyott minket, amikor még csak kisgyermek volt, küzdöttem, hogy megéljünk. Az egyetlen dolog, ami fenntartott minket, az a kis lakás volt, amit a nagymamámtól örököltem. Most a fiam segít anyagilag, de ragaszkodik hozzá, hogy a felesége soha ne tudja meg.
Egyedül nevelni a fiamat sosem volt könnyű, de szeretettel és odaadással tettem. Most, hogy új életet épít a feleségével, úgy érzem, kívülállóként nézem, és azon tűnődöm, hol rontottam el.
Egyedül neveltem fel a lányomat, miután az apja elhagyott minket, amikor még csak kisgyermek volt. Egy kényelmes, két hálószobás lakásban éltünk, és mindig gondoskodtam róla, hogy mindene meglegyen. Gyakran ígérte, hogy ha felnő, megkönnyíti az életemet. Végül sikeres lett, és anyagilag támogatott, bár ezt titokban tartotta a párja előtt. Az életem váratlan fordulatot vett, amikor visszaköltözött hozzám a kapcsolata vége után.
Tizenöt hosszú és látszólag boldog éven át voltunk házasok. Az egyetemen ismerkedtünk meg: János másodéves volt, én pedig éppen csak elkezdtem az első évemet. Először egy Diáknap alkalmából rendezett koncerten láttam őt. János gitározott és egy Eagles dalt énekelt. Azonnal beleszerettem. Az ő érzései is
