Egyedül élni Budapesten sokak számára a függetlenség szimbóluma, de a magány és az elszigeteltség közötti határvonal gyakran elmosódik. Ez a történet hat ember életét követi nyomon, akik a főváros forgatagában próbálnak boldogulni, miközben az egyedüllét váratlan kihívások elé állítja őket. Vajon valóban a szabadságot jelenti az egyedüllét, vagy inkább a magány csapdájába esnek?
65 évesen magányosan találom magam, miután egy olyan életet éltem, amelyet személyes veszteségek és árulások jellemeztek. Gyermekek és partner nélkül, akikre támaszkodhatnék, a rokonaim keselyűként köröznek körülöttem, jobban érdeklődve a vagyonom iránt, mint a jólétem iránt. Annak ellenére, hogy igyekeztem biztosítani az örökségemet, attól tartok, hogy terveim kicsúszhatnak a kezemből.
Erzsébettel egykoron megosztottam az irodát, bölcsessége segített a karrierem kezdeti napjaiban. Amikor nyugdíjba vonult, hálásan léptem a helyébe, köszönettel mentorálásáért. Ahogy azonban többet megtudtam magányos életéről, nem tudtam elhessegetni azt az érzést, hogy választásai vezették őt erre a magányos útra.
