Életem során sok döntést hoztam, de most, idős koromra visszatekintve, rájövök, hogy a legfontosabbakat talán elszalasztottam. Az utazás és a szülőség örömeit nem tapasztaltam meg úgy, ahogy szerettem volna. Most, hogy már késő, csak az emlékek maradtak, és a kérdés: mi lett volna, ha másképp döntök?
Életem három nagy szerelme közül az első, Anna, a fiatalságom szenvedélyes, de rövid életű szerelme volt. A második, Eszter, a biztonságot és stabilitást hozta, de végül a megszokás és unalom vette át az irányítást. A harmadik, Lilla, a mindent elsöprő szerelem volt, amely végül megtanított arra, hogy néha el kell engednünk azt, amit a legjobban szeretünk.
Hatvan évesen úgy döntöttem, hogy elengedek tíz fontos dolgot az életemből, de hamarosan rájöttem, hogy ezek közül néhány elvesztése mély megbánást hozott. A családi kapcsolatok, a régi barátságok és az elhanyagolt szenvedélyek mind visszaköszöntek, miközben próbáltam újraértelmezni az életem. Az út során megtanultam, hogy a múlt elengedése nem mindig jelenti a jövő boldogságát.
