Egy reggel, amikor minden megváltozott: a férjem, Gábor, csak egy cetlit hagyott maga után, és eltűnt. Ahogy próbáltam megérteni, mi vezetett idáig, szembesültem a családi titkokkal, elhallgatott sérelmekkel és azzal, hogy mennyire nem ismertük egymást igazán. Ez az én történetem arról, hogyan lehet túlélni, amikor a levegő is nyomasztóvá válik.
Egy esős éjszakán, amikor a férjem, Gábor, váratlanul elhagyott engem és a lányunkat, Lilit egy omladozó házban, minden addigi bizonyosságom szertefoszlott. Azóta próbálom megérteni, mi vezetett idáig, miközben nap mint nap harcolok a túlélésért és a kislányom boldogságáért. Most, hogy Gábor újra felbukkant, de ridegen viselkedett, kétségbeesetten keresem a válaszokat és a kiutat ebből a reménytelennek tűnő helyzetből.
A szülői szeretet határtalan, még akkor is, ha egy gyermek árulása okoz szívfájdalmat. A lányom elhagyta a férjét és gyermekeit, magukra hagyva őket. Ez a történet a kitartó szeretetről és a darabok összeszedésének küzdelméről szól.
Amikor édesanyánk elhunyt, a nővéremmel egyedül maradtunk, hogy boldoguljunk az életben. Ő lett volna a gyámom, de ehelyett eltűnt az életemből. Most, évek csendje után, újra kapcsolatot akar és velem akar költözni. Kétségek gyötörnek, és nem vagyok biztos benne, hogy újra megbízhatok benne.
Az apám elhagyott minket, amikor még gyerek voltam, anyámra hagyva a feladatot, hogy egyedül neveljen fel. Soha nem ment újra férjhez, életét az én nevelésemnek szentelte. Most, évtizedekkel később, újra kapcsolatba akar lépni velem, de a kíváncsiság és a neheztelés között őrlődöm.
„Ne sírj! Soha nem ígértem neked semmit! Nem akarlak téged vagy a gyereket!” kiabálta Márk. Megfordult és elsétált. Hosszú ideig ültem a park padján, azon gondolkodva, mi legyen a következő lépésem.
– Micsoda tökéletes apa! – Figyelj! Egy bőrönd volt a folyosón. Anna meglepődött, azt hitte, talán a férje üzleti útra készül. Felvette a babát, lefektette, majd
