A történetem egy hideg, őszi estén kezdődött, amikor ráébredtem, hogy a férjem, Gábor már rég nem szeret. A mindennapok apró jelei, a közöny és a kimondatlan szavak lassan felemésztették a házasságunkat. Ebben a történetben megosztom, hogyan próbáltam harcolni a szeretetért, miközben a családom és barátaim is szembesültek saját démonaikkal.
Egyedül maradtam a családi házban, miközben a gyerekeim egyre távolabb kerültek tőlem. Egy ultimátumot adtam nekik, de most kételyek gyötörnek, vajon helyesen cselekedtem-e. Ez a történet a magányról, családi konfliktusokról és az anyai szeretet határairól szól.
Egy viharos éjszakán, huszonegy évesen, ráébredtem, hogy a magányom nem a véletlen műve, hanem a családom öröksége. Apám, László alkoholizmusa és anyám, Mária tehetetlensége éveken át mérgezte a mindennapjaimat. Most, amikor már felnőtt vagyok, még mindig keresem a választ: vajon képes vagyok-e valaha megbocsátani nekik, vagy örökre magamban hordozom a múlt sebeit?
A nevem Judit. Ez az én történetem arról, hogyan váltam láthatatlanná a saját házasságomban, miközben a férjem, Gábor, egyre inkább elhanyagolta magát és engem is. A közöny és a kimondatlan fájdalmak lassan, de biztosan szétfeszítették a kapcsolatunkat.
