Egyedül maradtam a kislányommal, miután a férjem, Márk elhagyott egy másik nőért. Tizenkét évig próbáltam elfelejteni, de most újra megjelent az ajtómban, és mindent felkavart. Most döntenem kell: megbocsátok, vagy végleg lezárom a múltat?
A nevem Borbála. Harminc év házasság után a férjem, András szó nélkül elhagyott, majd három évvel később visszatért, bocsánatért esedezve. A történetem arról szól, hogyan küzdöttem meg a magánnyal, a bizalomvesztéssel és azzal a kérdéssel, hogy lehet-e újrakezdeni ott, ahol minden darabokra hullott.
Tizenkét évvel ezelőtt a férjem, Dániel elhagyott egy másik nő miatt. Most, miközben a konyhában ülök a lányunkkal, Lénával, Dániel váratlanul megjelenik az ajtónkban, és mindent felkavar. Vajon képes vagyok megbocsátani, vagy végleg be kell zárnom előtte az ajtót?
Elmesélem, hogyan éltem meg, amikor egyetlen fiam, Gergő megnősült, és hirtelen úgy éreztem, elveszítettem őt. Özvegyként egyedül neveltem fel, minden szeretetemet neki adtam, most pedig úgy tűnik, mintha már nem lenne rám szüksége. Ez a történet arról szól, milyen nehéz elengedni azt, akit a legjobban szeretsz.
Egy hideg, havas délutánon, amikor a magány már szinte fojtogatott, ráébredtem, mennyire elveszett vagyok Zoltán nélkül. Két évvel ezelőtt elhagyott, én pedig három gyermekünkkel maradtam egyedül, miközben a mindennapok súlya alatt majdnem összeroppantam. Most, hogy visszatért, minden felkavarodott bennem: vajon képes vagyok megbocsátani, vagy örökre elveszítettük egymást?
