Gyerekkoromban egyetlen vágyam volt: hogy apám egyszer azt mondja, büszke rám. De ő elment, és én évekig próbáltam megfelelni egy hiányzó szeretetnek. Most, felnőttként, visszanézve kérdezem: vajon tényleg lehet pótolni azt, ami örökre elveszett?
Egyedülálló anyaként mesélem el, hogyan omlott össze a világom, amikor a férjem elhagyott közvetlenül a lányunk születése után. Minden felelősség rám szakadt, miközben próbáltam helytállni a munkahelyemen és szerető anyja lenni Natáliának. A legfájdalmasabb pillanat az volt, amikor a lányom egy nap azt mondta: „Elhagytál, most már idegenek vagyunk.”
Tizenöt évvel azután, hogy a férjem elhagyott egy másik nőért, a lányom hátat fordított nekem. Mindent feláldoztam érte, két állásban dolgoztam, hogy mindene meglegyen, most mégis engem vádol azzal, hogy tönkretettem az életét. Vajon tényleg én vagyok a hibás, vagy csak könnyebb engem okolni mindenért?
Egy esős, őszi estén, miközben a lányom, Gréta a szobájában tanult, az exférjem, Zoltán hirtelen felbukkant az ajtóban egy olyan ajánlattal, amely mindent megváltoztathatott volna. A múlt árnyai, a hűtlenség fájdalma és a közös gyermekünk iránti felelősség mind egyszerre nehezedtek rám. Vajon képes vagyok félretenni a sérelmeimet Gréta boldogságáért, vagy örökre eltaszítom magamtól Zoltánt és az általa kínált lehetőséget?
