Egy viharos éjszakán Sára, a gyerekkori barátnőm, kétségbeesetten kopogtatott az ajtónkon, menedéket keresve. A férjem, Gábor, azonban megtagadta tőle a belépést, és én ott álltam a két világ között, miközben a lelkiismeretem és a családom iránti hűségem harcolt egymással. Ez az este mindent megváltoztatott bennem: rá kellett jönnöm, hogy néha a legnagyobb biztonság is lehet börtön.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amikor anyámat, stroke után, hazahoztam magamhoz. A férjem, Gábor, ultimátumot adott: vagy anyám megy, vagy ő. A történetem arról szól, hogyan választottam a családi összetartást a kényelem helyett, és milyen árat fizettem ezért.
Tizenhat évvel azután, hogy a férjem elhagyott, most ismét megjelent az életemben – beteg, megtört emberként. A fiaim haragszanak rá, és nem értik, miért segítenék neki, de a lelkiismeretem nem hagy nyugodni. Egyetlen döntésen múlik minden: a múltat választom, vagy a családomat?
Több mint egy évtizede együtt, és egy élénk kisfiút nevelve mindig szerényen éltünk, de sikerült egy kis megtakarítást félretennünk. Mostanában azonban anyagi helyzetünk romlott, és megtakarításaink szinte teljesen elfogytak. Eltökélt szándékunk, hogy a legjobbat biztosítsuk fiunknak, különösen az oktatás terén. Apósom, György, megbetegedett, és a múltbeli sérelmek ellenére nehéz döntés előtt állunk, hogy támogassuk-e orvosi ellátását.
