Egy családi vacsora közepén a mostohalányom, Dorka, olyan szavakat vágott hozzám, amelyek örökre megváltoztatták a kapcsolatunkat. Azóta minden nap küzdök a fájdalommal, hogy nem tudok az édesanyja lenni, bármennyire is próbálkozom. Vajon lehet-e valaha igazi család az, amelyik ennyire megtört?
Egy esős, őszi estén, amikor anyám megint csak Gergő bátyám sikereiről áradozott a vacsoraasztalnál, végre kimondtam, amit évek óta magamban tartottam. Ez a történet arról szól, hogyan éltem meg a mellőzöttséget, milyen harag és fájdalom gyűlt össze bennem, és hogyan találtam meg végül az utat a megbékéléshez – magammal és a családommal is. A saját hangomat keresve rájöttem, hogy a szeretet nem mindig igazságos, de mindig van lehetőség újrakezdeni.
Gyerekkorom óta küzdök azzal, hogy megfeleljek a családom és a társadalom elvárásainak. A cégnél mindenki hideg, szívtelen vezetőnek tart, de senki sem sejti, milyen sebeket hordozok magamban. Ez az én történetem arról, hogyan lettem az, aki vagyok – és hogy vajon van-e kiút ebből a magányos harcból.
Életem során mindig éreztem, hogy apám figyelme nem egyenlően oszlik meg köztem és féltestvérem között. Az apám, Ádám, mindig is különleges figyelmet szentelt Jánosnak, az előző házasságából származó fiának, míg én, Alexandra, gyakran éreztem magam elhanyagoltnak. Anyám, Nóra, mindent megtett, hogy összetartsa a családot, de az apám részrehajlása mély sebeket hagyott bennem.
Amikor a lányom, Anna, bemutatta a vőlegényét, Pétert, el voltam ragadtatva. Huszonnyolc évesen úgy tűnt, készen áll egy új fejezetre. Azonban, ahogy a kapcsolatuk házassággá fejlődött, fokozatosan rájöttem, hogy a Péterről alkotott kezdeti benyomásaim súlyosan tévesek voltak.
Néha azok az emberek, akikben a legjobban bízunk, képesek a legnagyobb fájdalmat okozni. Ez egy történet két legjobb barátnőről, akiknek kapcsolata az árulás miatt szakadt meg, életre szóló szívfájdalmat okozva.
