Ádám mindig a társaság középpontja volt, és úgy éreztem, hogy én vagyok az univerzumának középpontja. De amikor a vállalkozása szárnyalni kezdett, csak egy árnyék lettem a világában. Most, hogy birodalma összeomlik, hozzám fordul, remélve, hogy újraéleszthetjük azt, amit hagyott kicsúszni a kezéből.
Kihagyta édesapja kerek születésnapját, és a szívem minden nappal jobban fáj. Ezt a kétségbeesés állapotában írom, miután újabb heves vitába keveredtem a lányommal. Úgy érzem, elveszítem őt, és meg kell osztanom a történetemet. A férjem próbálja megérteni, de sok barátunk azt mondja: mit vártál, a lányod már férjnél van, és saját élete van. Úgy tűnik, a férje irányítja minden lépését – a nemkívánatos vejünk!
