Annak ellenére, hogy a férjem válása három éve lezárult, apósom továbbra is megszállottan ragaszkodik ahhoz az elképzeléshez, hogy újra összehozza őt az exfeleségével. Közös gyermekük jelenléte táplálja eltökéltségét, ami felforgatja jelenlegi családi dinamikánkat.
Magyarország szívében, Éva egy felelősségekkel teli forgatagban találja magát, miközben teljes munkaidős állását, esti tanfolyamait és szabadúszó projektjeit menedzseli, hogy családját fenntartsa. Férje, Márk, látszólag nem érzi a növekvő nyomást, ami Évát arra készteti, hogy megkérdőjelezze kapcsolatuk egyensúlyát. Ez a történet Éva küzdelmét mutatja be, ahogy tiszteletet és megértést keres egy olyan házasságban, amelyet a megosztatlan terhek feszítenek.
Nagymama mindig is a családunk szíve volt, a melegség és bölcsesség jelképe. Mindig is büszke voltam a türelmemre és együttérzésemre, de az ő gondozása olyan módokon tett próbára, amiket sosem képzeltem volna. 92 évesen Nagymama egészsége folyamatosan romlik, mióta tavaly szélütést kapott. Már nem az a vibráló nő, akit valaha ismertem, és az érzelmi teher nehezebb, mint amire számítottam. Nem vagyok kész megosztani ennek az útnak minden részletét, de itt van egy kis betekintés a küzdelembe.
Egy este, amikor hazafelé tartottam a munkából, észrevettem, hogy a szomszédom a verandáján ül, könnyek folynak az arcán. Egy középkorú férfi, aki üres tekintettel bámult a távolba, képtelen volt elrejteni bánatát. Nyilvánvaló volt, hogy történt valami. Odamentem hozzá, és megkérdeztem, tehetek-e valamit, hogy segítsek. Azt válaszolta: „Senki sem segíthet már rajtam, túl késő…”
