Egy nap a fiam, Bence, könnyek között közölte velem, hogy inkább az apjával akar élni, és már nem szeret engem. Azóta minden percben azon töprengek, hol rontottam el, és hogyan tudnám visszanyerni a bizalmát és szeretetét. Ez a történet a válás utáni anyaságról, a családi konfliktusokról és arról, hogyan próbálok újra kapcsolatot teremteni a gyermekemmel.
Harminc év házasság után elhagyott a férjem egy fiatalabb nőért. De a legnagyobb fájdalmat mégsem az ő árulása okozta, hanem a saját fiaim szavai, akikben addig vakon bíztam. Ez az én történetem a családi hűtlenségről, a bizalom elvesztéséről és arról, hogyan próbáltam újra megtalálni önmagam.
Gyerekkorom óta éreztem, hogy nagymamám sosem szeretett igazán. Mindig a húgomat és az unokatestvéreimet részesítette előnyben, míg rám csak szigor és közöny jutott. Felnőttként próbáltam megbocsátani, de amikor idős korára magára maradt, már nem tudtam elfelejteni a gyerekkori sebeket.
Gyermekkoromban anyám egyetlen mondatával örökre megváltozott az életem: pénzért cserébe lemondott rólam. Felnőttként is a szeretetlenség és elutasítottság árnyékában élek, keresve a választ arra, vajon valaha is lehettem volna szeretett gyermek. Ez az én történetem, a magyar valóságban, ahol a pénz és a gyűlölet néha erősebbek, mint az anyai szeretet.
Egyetlen éjszaka alatt omlott össze a világom, amikor apám szó nélkül elhagyott minket. Anyám fájdalmával, húgom némaságával és a saját kétségbeesésemmel kellett szembenéznem, miközben próbáltam megtalálni az utat egy új élet felé. Ez a történet a veszteségről, haragról és arról szól, hogyan lehet új értelmet találni egy széthullott családban.
Huszonkét évesen, egyetemi álmaim közepette kaptam egy hívást, ami mindent megváltoztatott. Apám, István elhagyott minket, anyám, Zsuzsa pedig könnyek között próbálta összetartani a családot. Évek múltán apám visszatért, de a sebek túl mélyek voltak ahhoz, hogy újra otthonra leljünk egymás mellett.
