Egyetlen fiam boldogságát féltve minden héten főzök rá, mert úgy érzem, a menye képtelen gondoskodni róla. A konyhában, krumplit pucolva szembesülök a családi feszültségekkel, miközben próbálom megérteni: hol rontottam el, hogy a fiam már nem engem választ? Vajon tényleg csak a főzésen múlik a családi béke, vagy valami sokkal mélyebb húzódik meg a háttérben?