Gyermekkoromban anyám egyetlen mondata mély sebet hagyott bennem: „Nem vagy valami szép, Zsófi.” Évekig küzdöttem az önbizalomhiánnyal, míg végül rájöttem, hogy a szépség nem csak a külsőségeken múlik. Most felnőttként visszanézve már tudom: a legnagyobb átalakulás bennem történt, nem rajtam.
Gyerekkorom legszebb emlékeihez kötődik a ‘Zsiga és Barátai’ című műsor, amely most húsz év után véget ér. A történetemben elmesélem, hogyan hatott rám a műsor, milyen családi konfliktusokat hozott felszínre, és hogyan próbáltam megbirkózni a búcsúval. Vajon tényleg el kell engednünk mindent, ami a gyerekkorunkhoz köt?
Egy családi ebédnél robban ki a régi sérelem: anyám újra a bátyámat dicséri, miközben én csak csendben ülök. Az életemet végigkísérte az érzés, hogy sosem vagyok elég jó, mindig csak második. A történetem arról szól, hogyan próbáltam kitörni ebből az árnyékból, és hogy végül mit jelent megbocsátani – magamnak és a családomnak.
