Aznap reggel, amikor a férjem, Gábor, ismét kezet emelt rám, valami végleg eltört bennem. Csendben, szinte gépiesen készítettem el a reggelit, miközben a szívem már a döntés súlya alatt dobogott. Amikor Gábor meglátta, hogy a bátyám, András ül az asztalnál, minden megváltozott – és én végre kimondtam, amit évekig elhallgattam.