Tizenkilenc évesen férjhez mentem, azt hittem, a szerelem elég lesz mindenhez. De a férjemmel és az anyósommal egy szűk budapesti panelban élni mindennapos harccá vált, míg egy vacsoraasztalnál elhangzó mondat mindent megváltoztatott. Végül választanom kellett: magamat válasszam, vagy mások elvárásait kövessem?
Egyedül nevelem két fiamat egy szűkös lakásban, amikor a nagyobbik bejelenti, hogy még főiskolásként meg akar nősülni, és a feleségével hozzánk költözne. Az anyagi nehézségek és a családi feszültségek közepette próbálom megtalálni a helyes utat, miközben attól félek, hogy elveszítem a fiam bizalmát. Vajon képes vagyok elengedni őt, vagy mindent elveszíthetek, amit eddig felépítettem?
Egy nap a fiam, Gergő, azzal állt elém, hogy a barátnőjével, Petrával ki akar költözni a balatoni nyaralónkba. Én határozottan nemet mondtam, inkább anyagi támogatást ajánlottam fel, mert féltettem őket a felelőtlen döntéstől. A történetben megmutatom, milyen nehéz szülőként elengedni a gyermeket, miközben próbáljuk megóvni őt a hibáktól.
Egy forró nyári estén a fiam, Gergő, váratlanul bejelentette, hogy a barátnőjével, Dórával a balatoni nyaralónkba akarnak költözni. Azonnal nemet mondtam, mert féltettem őket, és úgy éreztem, nem állnak még készen erre a lépésre. A döntésem családi vitákat szült, és arra kényszerített, hogy szembenézzek saját félelmeimmel és anyai szerepem határaival.
