Gyerekkorom óta küzdök a testképemmel, mindig úgy éreztem, hogy kívülálló vagyok a saját családomban is. A történetem arról szól, hogyan próbáltam megfelelni mások elvárásainak, miközben elveszítettem önmagam, és hogyan tanultam meg végül szeretni azt, aki vagyok. Vajon tényleg csak a külső számít, vagy van remény arra, hogy egyszer elfogadnak minket úgy, ahogy vagyunk?