A történetem egy hideg téli reggelen kezdődött, amikor éhesen és fázva próbáltam elvegyülni a budapesti iskolai menzán, míg egy idős tanár, László bácsi, észrevett és segített rajtam. Hét évvel később, amikor ő már magányosan és betegen élt, én tértem vissza hozzá, hogy viszonozzam a jóságát. Ez a történet a mindennapi emberségről, a társadalmi kirekesztettségről és arról szól, hogy egy apró gesztus hogyan változtathat meg két életet is örökre.