Három évvel férje, Márk hirtelen halála után özvegye, Liza az elhunyt férje családjának elvárásai hálójában vergődik. Két kisgyermekét nevelve próbálja megtalálni a saját útját, miközben tiszteletben tartja szeretett férje emlékét.
28 évesen visszatekintek életem két legmeghatározóbb napjára. Az egyik a születésnapom, a másik pedig az a nap, amikor a nővérem mindent kockára tett, hogy megmentsen egy autóbalesettől. Gyors gondolkodása és bátorsága volt az egyetlen ok, amiért túléltem. Ez egy történet váratlan fordulatokról és egy kötelékről, amelyet a végsőkig próbára tettek.
Miután elvesztette szeretett feleségét, Eleonórát, Harold vigaszt keres azzal, hogy lányához, Emíliához költözik. Azonban Emília férje, Márk, kemény választás elé állítja: a szűkös padlás vagy egy idősek otthona. Harold döntése váratlan és keserédes következményekhez vezet.
Három év telt el édesapja halála óta, de utolsó beszélgetésük emléke még mindig kísérti őt. Édesapja kedvenc foteljében ült, egykor élettel teli szemei mostanra az idő és a betegség hatására megfakultak. Hangja, amely valaha erős és parancsoló volt, most suttogássá szelídült. Mellette ült az unokája, aki gyakran látogatta és jól ismerte a küzdelmeit.
Húga, Anna, hirtelen halála egy tragikus balesetben teljesen felemésztette a férjemet, Pétert, aki most Anna gyászoló férjéről, Tamásról és három gyermekükről gondoskodik. Ahogy telnek a hónapok, Péter rendíthetetlen elkötelezettsége húga családja iránt a mi saját családunkat elhanyagoltnak és elfeledettnek érezteti. Annak ellenére, hogy próbálok közeledni hozzá, Péter távolságtartó marad, házasságunk és családi életünk pedig válságba kerül.
