Mindig is hittem abban, hogy segíteni kell a családnak, de a rokonaim változásra való képtelensége teljesen kimerített. Káoszban élnek, folyamatosan pénzt kérnek, és soha nem mutatnak hálát. A türelmem végleg elfogyott.
– Csak mert jelenleg munkanélküli vagyok, nem jelenti azt, hogy ingyenes gyermekfelügyeletet vállalok. Saját kihívásaim vannak, és nem tudom mások felelősségét átvállalni. A szülőknek kell felelősnek lenniük a saját gyermekeikért.
A lányom barátságot kötött egy kicsit idősebb lánnyal a környékünkről. Egy négyemeletes lakóházban élünk. Néha találkozom a lány apjával, a szomszédunkkal, de nem vagyunk közeli ismerősök. A kapcsolatunk a gyerekeink miatt alakult ki. Néha találkoztunk játszódélutánokon, és gyakran kért szívességeket.
Dávid mindig is a megbízható fiú volt, de amikor édesapja, Róbert, egészségügyi problémákkal kezd küzdeni, ragaszkodik ahhoz, hogy Dávidhoz és párjához, Emíliához költözzön. Róbert azt állítja, hogy támogatásra van szüksége ebben a nehéz időszakban, de nem veszi észre, hogy jelenléte milyen nyomást helyez Dávid kapcsolatára és háztartására. Ez a történet a családi kötelesség érzelmi viharát és a szeretteinkkel való határok meghúzásának nehézségét tárja fel.
Egy pár békés hétvégéje káoszba fullad, amikor egy hívatlan családtag megjelenik az ajtajuknál. A váratlan látogatás feszültséget okoz a kapcsolatukban, és arra készteti őket, hogy megoldásokat keressenek a következmények kezelésére és a jövőbeli zavarok elkerülésére.
Az esküvőnk előtt a férjemmel, Péterrel sokat vitatkoztunk arról, hol fogunk lakni. A szüleimnek van egy kis kétszobás házuk, míg az anyósomnak, Katalinnak van egy tágas háromszobás otthona. Az is felmerült, hogy béreljünk saját lakást. Végül a legpraktikusabbnak tűnt Katalinnál lakni. „Ez a ház a tiétek is,” mondta, „így itt lakhattok.” Azonban ez nem volt teljesen igaz. Valójában
