Egy évvel ezelőtt a lányunk, Anna, hozzáment egyetemi szerelméhez, Péterhez. Úgy tűnt, azt hitte, hogy megütötte a főnyereményt, mert van egy kis családi vállalkozásunk. Nem sejtette, hogy a kemény munka valósága csak a sarkon túl vár rá.
20 évesen azt hittem, hogy megtaláltam a menedékem Márkkal és az apjával, Róberttel. Kezdetben Róbert úgy fogadott, mint a lányát, akire mindig is vágyott, melegséggel ölelt körül, és biztosította, hogy Márk minden kívánságomat teljesítse. Boldogságunk azonban rövid életű volt, amikor megtudtuk, hogy születendő gyermekünk komoly egészségügyi kihívásokkal néz majd szembe. Márk és Róbert reakciója megdöbbentően szívtelen volt, ami egy váratlan és kimerítő utazás kezdetét jelentette.
Emese egy spontán autós kirándulás során találkozott jövendőbeli férjével, Jánossal Magyarországon. Ami véletlen találkozásként indult, szenvedélyes románccá bontakozott ki, amely egy gyors házasságban csúcsosodott ki. Meggyőződve kapcsolatuk törhetetlenségéről, Emese úgy döntött, hogy otthagyja stabil állását, és János szülővárosába költözik. Édesapja, Róbert, óva intette attól, hogy ilyen drasztikus döntést hozzon anélkül, hogy mérlegelné a lehetséges buktatókat. Emese, akit elvakított a szerelem, felesleges aggodalomnak tartotta apja figyelmeztetéseit.
Öt éve én vagyok a fő anyagi támogató a házasságomban. A férjem, aki idősebb és van egy gyermeke egy korábbi kapcsolatból, alig járul hozzá a háztartási költségeinkhez. Annak ellenére, hogy változásban reménykedtem, mostanra elértem a tűrőképességem határát.
Amíg a párom konferencián volt, az apósom elkezdte összepakolni a dolgaimat, és követelte, hogy hagyjam el a házat. Miután kitett, a húgomhoz és a legjobb barátomhoz fordultam támogatásért. Három évig éltem együtt a párommal, Ádámmal, mielőtt összeházasodtunk. Az apja házában laktunk anyagi nehézségek miatt.
Az a kép, hogy a családom és a házastársam egy szeretetteljes és elfogadó egységgé olvad össze, váratlanul szertefoszlott. A családom sosem fogadta el a kapcsolatunkat, és a helyzet csak rosszabbodott, miután összeházasodtunk. Számukra a szeretett párom továbbra is kívülálló marad, és minden erőfeszítésünk a szakadék áthidalására csak tovább mélyítette azt.
Az ifjú házasok, Péter és Anna, egy lenyűgöző tóparti faházat kapnak esküvői ajándékként, de a fenntartásával járó nyomás felszínre hozza kapcsolatuk mélyen gyökerező problémáit, ami előre nem látott feszültségekhez vezet.
Csalódottan a feleségem látszólagos hozzájárulásának hiánya miatt a szülési szabadsága alatt, arra ösztönöztem, hogy térjen vissza dolgozni. Most egyedül próbálom nevelni a gyermekünket, és ez sokkal nehezebb, mint valaha is képzeltem.
Magyarországon a házas nők körülbelül 80-85%-a egyetért abban, hogy az „anyós” szó negatív konnotációkat idéz fel. Folyamatosan hallom barátaimtól, hogy anyósaik próbálnak éket verni a házasságukba. Ez az én történetem, amely sajnos nem végződött boldogan.
