Egy kisvárosból utaztam Budapestre, hogy meglátogassam a fiamat, Gábort és a feleségét, Ellát. Pihenésre vágytam, de végül csak a házimunka jutott nekem, miközben ők észre sem vették a fáradozásomat. Most azon gondolkodom, vajon hol rontottam el, hogy a saját gyermekem sem értékeli az anyai szeretetet.
Évek óta egyedül viszem a háztartás terhét, míg férjem, Gábor, szinte észre sem veszi, mennyi mindent csinálok. Egy nap elhatározom, hogy tanítok neki egy leckét, de a tervem során olyan mély problémák kerülnek felszínre, amiket már nem lehet szőnyeg alá söpörni. Az este végére nemcsak a házimunka kérdése, hanem a házasságunk jövője is tétre kerül.
Egy vasárnapi ebédnél szembesültem azzal, hogy a fiam, Kristóf, és a menye, Petra, teljesen másképp gondolkodnak a házimunkáról, mint mi annak idején. A családi hagyományok és az új generációs elvárások ütközése feszültséget szült, de végül rájöttem, hogy a változás nem feltétlenül rossz. A történetem arról szól, hogyan tanultam meg elengedni a régi mintákat, és elfogadni, hogy az egyenlőség boldogabb családot teremt.
Egy vasárnap délután, miközben a konyhában főzök, fiam, Kristóf és menye, Zsófi látogatnak meg. A családi hagyományok és az új idők szelleme ütközik, amikor Zsófi nyíltan beszél az egyenlőségről a házimunkában. A történet arról szól, hogyan tanultam meg elengedni a régi mintákat, és hogyan találtunk rá együtt egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb családi életre.
Minden hétvégén, amikor a férjem szülei meglátogatnak minket, a pihenés helyett kimerítő házimunkák várnak rám. Bár vágyom a nyugalomra, a családi kötelességek és elvárások csapdájában találom magam. Ez a történet a belső küzdelmeimről és a megoldás kereséséről szól.
– Szia, Anna. Hogy vagy? Van valami új?
