Minden hétvégém ugyanúgy telik: anyósomék érkeznek, és én újra és újra elveszítem önmagam a véget nem érő házimunkában és elvárásokban. Próbálok megfelelni, de egyre inkább úgy érzem, hogy a saját otthonomban is csak vendég vagyok. Vajon meddig lehet kibírni, hogy az ember mindig mások kedvére tegyen, miközben lassan elfelejti, ki is ő valójában?